Mára hosszabb futást terveztem, így tegnaphoz hasonlóan
korán indultam. A Mellieha-i strand jó célpontnak tűnt, de mivel a fürdés most
elmaradt, idő előtt értem vissza. A szálloda melletti rakparton a felcsapódó
hullámokat is meg tudtam nézni, mire Tündi is lejött és elindultam vele a
második körre. A Riviera hotel előtti mólóra is kifutottunk, majd a kertek
között a dombra felfutva tettük próbára a kitartásunkat.
Az öböl a felhős idő ellenére szép látványt nyújtott. Hogy ne legyen túl rövid a kör a Red Tower-t vettük célba, ahol egy gazdátlannak tűnő vizslát találtunk, aki annyira örült, hogy száguldva futott körbe bennünket. Miután a Gozo sziget látképét is megcsodáltuk a másik oldalról, vissza indultunk, elbúcsúzva a kutyától, amely valószínűleg a közelben parkoló autók gazdájához tartozott, lehet, hogy vadászott a tulajdonosával.
A szállodába visszaérve a reggeli közben azt beszéltük meg, hogy nem délután 2-kor, hanem már 12 órakor elindulunk Mdinába, hogy ott az óváros megtekintése után este még a Popeye falu Halloween partiját is megnézhessük. Ebben is maradtunk, de a délelőtti lazítás közben Kriszta már azzal csörgetett be, hogy 11-kor indulunk. Gábor nemsokára 11.30-as indulásra invitált, mire mi Zolcsival egyöntetűen a délutáni indulásra szavaztunk és folytattuk a lustálkodást.
Ez a nyugalom nem tartott sokáig, mert Tündi azzal csöngetett be, hogy nem 2-kor, hanem 13.20-kor indul a menedzsment: Imre és Tünde a buszmegállóban várnak. Zolcsi helyett lementem a boltba vizet venni, de mire elkészült és én is kijöttem a boltból, a busz 1 perccel korábban elment. Így esett, hogy az 5. időpont lett a jó, amikor fel tudtunk szállni a Bugibba-ba induló buszra. Itt a csatlakozásra várva felfedeztünk egy sarki kocsmát, mely a Red Lion nevet viselte és a futball-ereklyék tették egyedivé.
Mdinába már gyorsan odaértünk, ahol a várfallal körülvett óváros szűk sikátorai igazi középkori hangulatot árasztottak, szinte azt várta az ember, hogy egy lovag mikor lép elő egy sarok mögül. A Katedrálist hamar megtaláltuk, így a Valetta-i katedrális helyett itt már meg tudtuk nézni a Templomos lovagok sírjait. A sírok fedele egyben a katedrális padlója és a színes márvány-mozaik fedlapok bámulatos változatosságot mutattak. A szimbólumok sokfélesége és rejtélyessége igazán feledhetetlen és kihagyhatatlan látványt nyújtottak.
A katedrális előtt a várt ránk a csapat korábban induló fele, akik utat mutattak a híres Fontanella cukrászda felé, míg ők a börtönmúzeum izgalmait akarták megtekinteni. A cukrászda a várfalon van, ami egy igazán egyedi hangulatot ad a helynek, a kilátás a csepergő eső ellenére pazar, a világhírűnek kikiáltott csokitorta pedig a hírnevéhez méltóan fenséges volt.
Az eső csendesen szemerkélt, és akkor sem állt el, mikor visszaértünk Buggibbá-ba, ahol a délután megismert foci-sörözőben töltöttünk el egy órácskát. Kristáék kisfia, Matyi születésnapja alkalmából költött verset Orsi olvasta fel neki a telefonba, így egy pár percre az ünnepelt is köztünk volt - majdnem. A kocsma hangulata mindenkire átragadt egy kicsit, el is lazultunk, el is döntöttük, hogy a Popeye falut kihagyjuk, tekintettel az esőre és arra, hogy be is sötétedett. Talán holnap, Gozo után.
Az öböl a felhős idő ellenére szép látványt nyújtott. Hogy ne legyen túl rövid a kör a Red Tower-t vettük célba, ahol egy gazdátlannak tűnő vizslát találtunk, aki annyira örült, hogy száguldva futott körbe bennünket. Miután a Gozo sziget látképét is megcsodáltuk a másik oldalról, vissza indultunk, elbúcsúzva a kutyától, amely valószínűleg a közelben parkoló autók gazdájához tartozott, lehet, hogy vadászott a tulajdonosával.
A szállodába visszaérve a reggeli közben azt beszéltük meg, hogy nem délután 2-kor, hanem már 12 órakor elindulunk Mdinába, hogy ott az óváros megtekintése után este még a Popeye falu Halloween partiját is megnézhessük. Ebben is maradtunk, de a délelőtti lazítás közben Kriszta már azzal csörgetett be, hogy 11-kor indulunk. Gábor nemsokára 11.30-as indulásra invitált, mire mi Zolcsival egyöntetűen a délutáni indulásra szavaztunk és folytattuk a lustálkodást.
Ez a nyugalom nem tartott sokáig, mert Tündi azzal csöngetett be, hogy nem 2-kor, hanem 13.20-kor indul a menedzsment: Imre és Tünde a buszmegállóban várnak. Zolcsi helyett lementem a boltba vizet venni, de mire elkészült és én is kijöttem a boltból, a busz 1 perccel korábban elment. Így esett, hogy az 5. időpont lett a jó, amikor fel tudtunk szállni a Bugibba-ba induló buszra. Itt a csatlakozásra várva felfedeztünk egy sarki kocsmát, mely a Red Lion nevet viselte és a futball-ereklyék tették egyedivé.
Mdinába már gyorsan odaértünk, ahol a várfallal körülvett óváros szűk sikátorai igazi középkori hangulatot árasztottak, szinte azt várta az ember, hogy egy lovag mikor lép elő egy sarok mögül. A Katedrálist hamar megtaláltuk, így a Valetta-i katedrális helyett itt már meg tudtuk nézni a Templomos lovagok sírjait. A sírok fedele egyben a katedrális padlója és a színes márvány-mozaik fedlapok bámulatos változatosságot mutattak. A szimbólumok sokfélesége és rejtélyessége igazán feledhetetlen és kihagyhatatlan látványt nyújtottak.
A katedrális előtt a várt ránk a csapat korábban induló fele, akik utat mutattak a híres Fontanella cukrászda felé, míg ők a börtönmúzeum izgalmait akarták megtekinteni. A cukrászda a várfalon van, ami egy igazán egyedi hangulatot ad a helynek, a kilátás a csepergő eső ellenére pazar, a világhírűnek kikiáltott csokitorta pedig a hírnevéhez méltóan fenséges volt.
Az eső csendesen szemerkélt, és akkor sem állt el, mikor visszaértünk Buggibbá-ba, ahol a délután megismert foci-sörözőben töltöttünk el egy órácskát. Kristáék kisfia, Matyi születésnapja alkalmából költött verset Orsi olvasta fel neki a telefonba, így egy pár percre az ünnepelt is köztünk volt - majdnem. A kocsma hangulata mindenkire átragadt egy kicsit, el is lazultunk, el is döntöttük, hogy a Popeye falut kihagyjuk, tekintettel az esőre és arra, hogy be is sötétedett. Talán holnap, Gozo után.
A busz innen hamar hazarepített, köszönhetően annak is,
hogy ezeket az új buszokat iszonyatosan hajtják a sofőrök. A klasszikus máltai
buszokat sajnos már nem látni, helyettük vannak ezek a gyorsjáratú modern
járművek. A vacsora igazi kihívást jelentett a finomságok garmadával, mely után
Zolcsi részesítette a hölgyeket kellemes hátmasszázsban. Amit a szobában
folytatott, amiért én hálás is vagyok neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése