21. nap Olaszország-Szlovénia

Minden reggel fél hétkor a túravezető ébresztette a csapatot a sátrak erőteljes rázogatásával, ütögetésével. Ezt a figyelmességet szerettük volna meghálálni Dávid Jánosnak, vezetőnknek, akinek a következő Republic dalt költöttük át:

Jó reggelt kívánok, ébredni kéne már,

Óóóóóóóó, ébredj már!

Nem várok reggelig, nem várok fél hétig,

Óóóóóóóó, ébredj már!

Ne vacakolj annyit, ébreszd már a táborod,

Ne vacakolj annyit, bontsad már a sátorod!

Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!

Ha elalszik a tábor, az lesz nagyon gáz!

Rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd meg, rázd!

Ha reng a sátrad, János ébredj már!

Ezt az összeesküvésben részt vevő 10 ember énekelte el János sátra előtt hajnali 6 órakor, a sátror erőteljes rázogatása közepette. Az ébresztő olyan jól sikerült, hogy mindenki azonnal felébredt, és első alkalommal már 8 órakor útnak indultunk, de most már hazafelé, Magyarországra. De reggel találtam is neked valamit, amit egész úton kerestem! Egy piros csíkos csipkésaraszolót, melyet fényképen elviszek neked. 

Otthon találkozunk. Köszönöm, hogy lélekben végig velem voltál.
Szeretettel: Apa

VÉGE

Vissza a főoldalra